Interjú Gruber Hugóval

Kelemen Zoltán és Faluközy Tamás interjúja Gruber Hugó színművésszel, melyben szóba kerülnek filmes és sorozatos szinkronszerepei is.



Bábszínészként hogyan került kapcsolatba a szinkronnal?

Amatőrként kezdtem el, aztán az állami bábszínházhoz kerültem, ott végeztem a stúdiót.
A hetvenes évek eleje táján egy-egy mondatra hívtak a Pannóniába, és Vas János - aki tüneményes ember volt, és szeretett felfedezni, fiatalokkal bíbelődni - kihívott három mondatra, és két nap múlva jött a diszpó, hogy A tavasz 17 pillanata című sorozatban Bormann szerepére kértek föl. Az volt az első nagy szerepem.

Mulatságos esetem is volt vele kapcsolatban: Akkor még a rádióújságban kiírták a szinkronizáló neveket, ma nem írják, csak nagyon ritkán, és benne volt, hogy „A tavasz 17 pillanata 4. rész”, és Bormann Gruber Hugó. A kis feleségem úgy megörült ennek a dicsőségnek, hogy ott van a férje a rádióújságban, hogy boldog boldogtalant felhívott meg szólt, hogy ne felejtsék el megnézni este A tavasz 17 pillanatát, mert a férje szinkronizálta benne Bormannt.
Na, én erről nem tudtam, hogy ilyen felhajtást csinált. Eljött az este, megy a film, Bormann sehol. A rész végén Stirlitz felhívja telefonon Bormannt, aki felveszi a kagylót, és azt mondja: „Halló?” És vége lett a résznek. (nevet)
Úgyhogy aztán kapta is a feleségem az áldást… Persze a következő résztől már elég sokat volt Bormann. Abban nem voltam nagyon beszédes ember, de nagy szerep volt.

Aztán ugyancsak a Vas Jancsinál a Benyovsky című sorozatban Skipro őrmestert csináltam. Egy lengyel színészt alakítottam, akit a legnagyobb bánatomra a 7. részben leszúrtak.

Milyen hosszú volt a sorozat?

13 részes volt, a félidőben elhaláloztam.
És aztán jöttek sorba a szerepek, már más rendezők is hívtak.

Szóval sorozatokkal indult be a dolog?

Sorozatokkal, de más is volt: brazil szappanoperák meg nagyfilmek.
Például Palpatin szenátor a Csillagok háborújában.
Azt pályázaton nyertem el. Tudniillik az amerikaiak azt csinálják hogy főszerepekre kiküldenek pár tekercset és a felvételre pályázni kell a színészeknek. Akkor 4-5 színésszel megcsinálják a felvételt, 3-4 tekercset, kiküldik Amerikába. Állítólag ők választják ki mindenféle ketyerével meg műszerrel, hogy kinek hasonlít a legjobban a hangja az eredetihez. Körülményes így egy kicsit. Úgyhogy Palpatin szenátort így nyertem el. Sok más egyéb dolognál, rajzfilmeknél is, főleg a Disney-produkcióknál is ilyen pályázat van. Úgyhogy ott is ismernek már.

Régen egyszerre többen voltak a teremben, manapság viszont sokszor egyedül dolgoznak. Hogy jobb önnek?

Ez igen változó. Mondjuk a technika is hozza magával a változást, mert régen valóban tekercseket fűzték, és általában akik abban a tekercsben benne voltak, azoknak ott kellet lenni.
A felvételek között beszélgettünk, vicceket meséltünk, de mióta digitális technika van, rohangálok ide-oda, amoda, és nagyon sok helyen valóban egyedül dolgozunk. Tehát összeszedik a tekercseimet, és azt egyedül végigcsinálom. És utána mással is végigcsinálják.
Én szeretek egyedül dolgozni, mert akkor flottul megy és gyorsan, de hiányzik, hogy az ember odaszóljon a másiknak. Vannak olyan filmek, és olyan dialógusok, párbeszédek, amikor jó, hogy ott van a partner, mert akkor oda-vissza tudunk játszani. Tehát annak is megvan az előnye.

És mennyire változtatta meg a technikát a füles? Az, hogy hallja az eredeti szöveget?

Az egy nagyon jó dolog! Az ember követni tudja az eredetit, a hanglejtést, a rövidséget, a hosszúságot, hogy meddig tart a mondat. Nagyon jó, hogy hallom ezeket!
Bár a szájra is kell figyelni, mert nagyon sokszor van az, hogy egy film utószinkronos, és azt nem valami acélosan csinálják meg. Sokszor még tátog a színész, de a hang már nem hallatszik, szóval
figyelni kell a képet és a szájára rámondani, különben elcsúszik a dolog.

Ha a tévében megy egy olyan film, amiben ön is szinkronizált, az ki szokta zökkenteni? Figyeli a hibáit, vagy bele tudja élni magát a filmbe?

Nem vagyok nagy tévézős, időm sem nagyon van rá, de ha módom van rá, megnézem, amit én csináltam, hogy is néz ki.

A bábszínészkedéssel is foglalkozik még?

Azt is továbbra csinálom. Most már nyugdíjasként, de játszom.

A szinkron és a bábszínészkedés hatnak egymásra?

Hogyne! A bábszínházban nagyon sok állatszerepet csinál az ember, a karaktereket meg kell formálni hangban is, nem csak mozgásban. És amikor rajzfilmben csinálok egy figurát, az eszköztáramból ki tudom találni mit és hogyan szeretnék megvalósítani.
Például nagyon szerettem Kvarg Lipótot a Csipet csapat című sorozatban.

Annak szenzációs szinkronja van! És mivel foglalkozik többet?

A színházzal most kevesebb dolgom van, de azért akad.
A szinkronnal most más a helyzet. Régen ugye volt a Pannónia Filmstúdió és a Televízió. Ezen a két helyen csináltunk szinkront. A Pannónia megszűnt, de van 20-25 kisebb stúdió a város különböző pontjain, úgyhogy most leginkább ilyen száguldásokkal foglalkozom, hogy egyik helyről a másikra odaérjek.

És mennyit szinkronizál mostanában?

Az attól függ. Van, amikor napi egy munkám van; van amikor 3-4.

Akkor szinte minden nap.

Igen, lehet azt mondani.

Melyik szinkronstúdióban szeret a legjobban dolgozni? Melyiknek van a legjobb stábja, ahol a legkellemesebb?

A Duna tévében szeretek dolgozni. A legnagyobb a Masterfilm, annak 11 stúdiója van, és 11 teremben folyik a munka.

Melyek a kedvenc munkái?

Az egyik kedvenc munkám az Átkelés Párizson című film volt. Abban Gabin és Bourvil játszottak együtt. Bourvilt Haumann Péter szinkronizálta, és én voltam Gabin. Az egy nagyon jó munka volt.

Egy másik kedvenc szinkronszerepem a Zugügyvéd zavarban című filmben volt. Egy híres olasz színészt, Nino Manfredit szinkronizáltam. Az is jó munka volt, nagyon szerettem.
Egyszer itt járt Budapesten, és mert érdekes módon többször is szinkronizáltam, a televízióban összehoztak vele egy találkozót. Arról fénykép is készült.

Az Átkelés Párizson és a Zugügyvéd zavarban című filmeken kívül volt még olyan szerepe, amit különösen szeretett, vagy amikor érezte, hogy ez különösen jó munka lesz, mert egyből megvan az összhang a szinkronizálandó művésszel?

A jó színészt a leghálásabb feladat szinkronizálni, mert gyakran van olyan hogy bizony nem olyan jó a színész, és mi csinálunk jobbat belőle.

Igen, ez előfordul.

De a jó színészt szinkronizálni is nagyon jó. Vittorio Gassmant is többször szinkronizáltam, és nagyon szerettem. Szóval rengeteg jó munkám volt hál’ istennek, mert sokszor nagyon vacakokat is meg kell csinálni, hogy az ember kifogjon egy jó munkát. Úgyhogy külön szerepet nem tudok kiemelni.

Van olyan színész, akit különösen sokat szinkronizált?

A legtöbbször Gene Hackmant.

És Hackmant melyik filmben szinkronizálta először? Ki volt a szinkronrendező, aki először önre osztotta a színészt?

Nem tudom, hogy mi volt az első, talán a Francia kapcsolat. De lehet, hogy egy másik, nem tudom.

És nem furcsa mikor mással hallja? Például Rajhona Ádámmal vagy Reviczky Gáborral?

Kategóriában vannak ők is, és van olyan rendező, aki őt vagy a harmadikat favorizálja arra a szerepre. Úgyhogy ez változó.

A jó vagy a gonosz szerepeket szereti?

Teljesen független. Jó legyen a színész, és jó legyen a film lehetőleg, és akkor a gonoszt is ugyanolyan szívesen csinálom, mint a jót.

Szegény édesanyám – már nem él –mondogatta, hogy: „Fiacskám, már megint gonoszt játszottál.” Mondtam, hogy „Anyukám, játszom ilyet is, olyat is”. Meg kell csinálni. Ő nem szerette, ha gonoszat szinkronizáltam.

És mit szeret jobban: ha egy filmben végig a főszereplőt alakítja, vagy ha kisebb, de nagyon jó szerepet alakíthat?

Mind a kettőnek megvan a maga varázsa. A főszerep azért főszerep,mert az ember sokat dolgozik rajta, de egy jó karakter, egy jó kis jelenet is éppen olyan örömet tud adni az embernek, ha  megcsinálja.

Születésnapja alkalmából hoztunk önnek egy CD-t, ami a szinkronizált filmjeiből tartalmazza a kedvenc jeleneteinket.

Nagyon köszönöm, ez egy nagyon kedves ajándék!

És hoztunk egy listát is, hogy lássa, mi van rajta.

Na például Martin Balsamot is többször szinkronizáltam.
Sörgyári capriccio, de kedves film volt!
Julius Ceasar; Drágám, add az életed!; Dick Döglesz.
Leslie Nielsent is többször szinkronizáltam, de a Drágám, add az életed! volt a nagy dobása.

Szereti az ilyesfajta filmeket?

Persze, ha jó, akkor szeretem. Nahát, nagyon örülök ennek. Köszönöm szépen!

Készült 2007-ben.