Interjú Szalay Csongorral (2. rész)

A FOX és a Hogyvolt-blog nyereményjátéka keretében Zsingor Andrea, az Egyesület a Magyar Szinkronért tagja volt az egyik szerencsés nyertes, aki ellátogathatott a Masterfilmbe, ahol az Empire című sorozat szinkronmunkálatai folytak, és itt több szakmabelivel is tudott interjút készíteni. 

Az 1. részben a Szalay Csongorral készült interjút olvashattátok, amelyben a sorozat szinkronizálásáról volt szó. 

Most a 2. részben pedig már zenéről és Csongor további munkásságáról is megtudhattok sok mindent. 

Most szinkronizálsz az Empire című zenés sorozatban. De eszünkbe juthat a Big Time Rush is, abban egy más stílusú zene van, olyan tinifiús. 

Talán nem véletlen, hogy ilyenkor én is eszébe jutok egy rendezőnek, ha zenei sorozatról van szó. Az számíthat, hogy zenész vagyok.
Volt olyan hangalámondásos doku-sorozat, kifejezetten rock- és metálzenészekről, ahol nagyon-nagyon sok szerepet csináltam. Talán pont azért, mert én tudom elsőre, hogyan kell kiejteni az elhangzó neveket.
Szóval valamennyire képben vagyok ha popkultúráról, könnyűzenéről van szó, és könnyebben is javítok esetleg egy kollégát, aki viszont nincs. Tudom, mit hogyan kell kiejteni, ki miért mondja azt, amit. Ezek fontos dolgok lehetnek. 

Most láttam, hogy te a felvétel alatt néha visszakérdeztél, hogy „ez biztos így van megírva?”
Ez gyakran előfordul? Hogy a szövegben értelmetlennek tűnik a dolog? 

Előfordul sajnos. Néha csak azon múlik, hogy nem látjuk egyben az egész jelenetet, vagy nem párbeszédként zajlik le a dolog, mert úgy sokkal könnyebben kapcsolna az ember. Ilyenkor viszont át kell gondolni, néha vissza kell lapozni, hogy mit mond a karakter előzőleg, miért mondja azt, és miért válaszolok rá úgy. Néha viszont a fordítás nem stimmel, ilyenkor meg kell hallgatni, hol úszott el a dolog.
Ha lehet, akkor megpróbálom kiszűrni ezeket a hibaforrásokat, nehogy valami oda nem illőt mondjunk, vagy rossz hangsúllyal csússzon át valami. Meg én alapvetően egy szőrszálhasogató ember tudok lenni. Amíg ez a saját munkámmal kapcsolatos, addig nem baj, meg ha erre partner a rendező, az se baj. És ha partner a rendező, akkor inkább visszakérdezek, hogy jó-e úgy ahogy csinálom, vagy esetleg át lehetne-e írni a szöveget, hogy jobb legyen. 

Hogyha azt mondanák, hogy te próbáld meg felénekelni ezt az amerikai rapper stílust, azt megcsinálnád? 

Megpróbálni biztosan megpróbálnám. Annak idején pont a Big Time Rushnál volt az, hogy végig castingoltak mindenkit énekre, és úgy választották ki a szereplőket, hogy ha kell, akkor meg tudja csinálni azt, amit az eredeti is. Végül nem kellett énekelnünk, meghagyták eredetiben a dalokat. A Big Time Rush ugye egy létező fiúegyüttesről szólt, és érthető, hogy a dalokat nem akarták „megerőszakolni” azáltal, hogy magyar szövegek kerülnek rá, hanem meg akarták tartani eredetiben. De fontos volt, hogy így is helytálljunk. 
Szóval nekifutnék. Már egy jó pár sorozatban rappelgettem, ha arról volt szó. Ez már igényel egy profi zenei rendezőt, aki irányít, hogy hogyan is kell ezt jól csinálni, de persze, elvállalnám. 

A Big Time Rush-ban Seder Gábor, Sörös Miklós és Előd Álmos volt a partnered.
Nekik is megvolt a zenei előéletük, vagy velük nehéz volt ilyen szinten dolgozni? 

Álmosnak egyértelműen, ő gyerekkorától zenés darabokban játszott, ő a Muzsika hangjával, meg a Valahol Európábannal nőtt fel. A többiek énektudását őszintén szólva nem ismerem, de mivel végül csak egy-két apró dolgot kellett benne felénekelni, ezért nem volt gond. 

Én egy dalra emlékszem konkrétan, a „Patkány-dalra” ami még az első részben ment, és az volt az, amit visszatérően énekeltetek néha a sorozatban. 

Igen. Talán azon kívül nem is volt más, vagy csak egy-két pici szösszenet. 

És ez gondolom kihívás is, hogy tényleg figyelni kell rá.
A Violetta is egy zenés sorozat, amiben szerepeltél. 

Mostanában rengeteg ilyet kifogtam. (nevet) 

Én őszintén a Big Time Rush-t néztem, a Violettát nem, de az egy latinosabb sorozat, abban más a temperamentum? 

Nagyon más. Az konkrétan olyan, mintha a High School Musical-t összekevernénk egy tipikus argentín szappanoperával. Ez Disney-produkció, dalokkal van teletűzdelve, de a temperamentumuk miatt folyamatosan minden színész improvizál. Eleve szöveget írni elég nehéz rá szerintem, mert egy csomószor az eredeti dialógusokon kívül valaki elkezd a háttérben szöszölni, és mond három halk szót.
Ezekre nagyon figyelni kell, a Disney szigorú, mindennek a helyén kell lennie. Mindennek ugyanúgy és ugyanolyan hosszan kell elhangoznia, még akkor is, ha épp képen kívül van. Tehát nagyon precízen kell megcsinálni, ami borzasztó nehéz. 

Mivel Disney-sorozat, gondolom ide is volt casting. 

Violettára? Őszintén szólva nem tudom, már másfél éve csináljuk, még költözött is közben egyet a stúdió. Már nem emlékszem, hogy castingoltunk-e, de szerintem igen. Általában a Disney-nél szoktak mindenre. 

Most már azért idősebb szerepeket osztanak rád. 

Igen, így a harminchoz közel. (nevet) 

De nagyjából még mindig a fiatal vonalon mozgatnak. Ez nem zavaró azért egy kicsit?

Nem, egyébként nem. Amíg én nem érzem azt, hogy az adott karakter baromira nem az enyém, és leesik róla a hangom, addig nincsen baj.
Volt már olyan, hogy azt éreztem, egy figurához még nincs elég felnőtt orgánumom, és végigszenvedtem. Pont egy fekete karakterrel alaposan küzdöttem. Egy amerikaifocis fiú voltam, aki a csapat sztárjátékosa volt, néha a fejébe szálltak a dolgok, nagyon agresszív volt, és nagyon sokat üvöltözött. Az ember megpróbálhatja lejjebb tenni a hangját, amikor üvöltözik, de azért csak följebb csúszik. Ott azért megdolgoztam rendesen, de aztán csak sikerült, és sokak szerint jó lett. De küzdenem kell az ilyesmivel.
Kellenek a kihívások, de szeretem, ha a rendező érzi, hogy mit tudok megcsinálni, és eszerint oszt rám. 

Ez a hangszálaidnak is könnyebb, gondolom. 

Igen, de mondjuk én nagyon sok harcolós rajzfilmen edződtem, tehát nem megy el a hangom túl könnyen, mert rengeteget kellet már üvöltenem életemben. 

Igen, itt a Bleach-et is említhetnénk. 

Igen, az “torokgyilkos” tudott lenni. 

Igen, ezt hallottam már néhány magyar hangtól, főleg így, hogy több mint 100 részt megélt a sorozat.
Amúgy ha már zenei sorozatok, gondoltál már arra, hogy zenei producerként asszisztálj, dolgozz más előadókkal? 

Szoktam ezt csinálni, csak underground szinten. A zenekaromnak van egy stúdiója, és sok fiatal punk-rock zenekar jön hozzánk. Nálunk én írom a szövegeket, néha mások megkérnek, hogy pofozzam helyre az övéiket is, vagy segítsek az énekfelvételeknél.
Egyes sorozatokba is írtam dalszövegeket, azokhoz egészen máshogy kell hozzáállni, mint a saját munkáidhoz. 

Erre tudnál példát mondani? Nekem sajnos most nem jut eszembe. 

Igen, rajzfilmekhez szoktam. Írtam a Tini Titánokhoz például, vagy a Dr. Dimensionpants-hez (Dr. Dimenzi-náci – a szerk.) , azokat bízzák rám, amikben én is dolgozom, így ismerem is a rajzfilmet.
Úgy indult, hogy az egyik rajzfilmsorozatban a figurámnak volt pont egy rapszövege, megkértek, hogy nézzem meg, és ha gondolom, akkor írjam át. Hát gondoltam… és elégedettek voltak vele. Utána rám bíztak még pár hasonlót, és ezt tökre élvezem. Nem tudom, nekivágnék-e teljes filmek fordításának, de ezeket szívesen csiszolgatom. Úgy kell gondolkodnom jó rímeken, hogy közben szorosan le kell követni az eredeti szöveget, prozódia, szótagszám szempontjából is meg van kötve a kezem, és ez izgalmas. 

És a szinkronizálás nem üti a zenész pályád? 

Nem, ezt a kettőt nagyon jól össze lehet egyeztetni. Igazából Magyarországon a “turné” úgyis szinte csak hétvégi koncerteket jelent, hétközben belefér a munka. És ha pénteken nagyon korán kell indulnom, akkor meg tudom mondani a gyártásnak, hogy én csak délig érek rá. Ezt meg tudjuk oldani általában. 

Az Avatár című sorozatot szeretted? Az olyan anime-féle, de mégis más. 

Igen, nagyon. Anime-féle, de mégsem az. Nagyon sok felnőtt ismerősöm nézte, én is nagyon szerettem, jó volt a társaság is, meg olyan kényelmesen tudtunk vele dolgozni, nem volt egy kapkodós meló. Van az egésznek egy tök szép kis filozófiája, az őselemek, meg ilyesmi. Ez nekem kifejezetten szimpatikus volt. 

Volt belőle egy élőszereplős film is. Abban te adhattad Aangnak a hangot? 

Nem, a kettőt teljesen különválasztották, azt hiszem senki nem szerepelt benne a sorozatból. Abba nem mennék bele, miért és hogyan történt ez, de senki nem dolgozott benne, aki a rajzfilmben igen. 

Ezt sajnálom. 

Igen, ezt mi is sajnáltuk. 

Említetted a Tini Titánokat, amiben Gézengúz voltál. Az egy Cartoon Network-ös sorozat, és az egy aranyosabb karakter volt. 

Igen, sőt, most teljesen más irányt kapott a Tini Titánok. Az eredeti olyan volt, mint egy klasszikus Batman, Pókember, vagy hasonló képregényre épülő rajzfilm, mostanra viszont tipikus Cartoon Network-mese lett belőle. Ami azért érdekes, mert így kicsit máshogy beszél benne mindenki, én viszont azt érzem, hogy sokkal inkább az enyém lett a szerep. Ez a verzió közelebb áll hozzám, nagyon élvezem! 
Nemes Takách Kata figurája, meg az enyém kifejezetten jobb lett azáltal, hogy váltott egyet a rajzfilm. 

Ezt sokan furcsállták, egyesek szerint gyerekesebb lett. 

Igen, nemzetközileg sem egy közkedvelt verzió ez, de nekem sokkal jobban tetszik. Talán csak Kata meg én szeretjük igazából, de szerintem sokkal viccesebb. Egy idő után szerintem nem volt már több az eredeti karakterekben, most viszont elment az egész ilyen szitkom-jellegű humor irányába, és nekem ez konkrétan bejön. Egy csomó részt megnéztem belőle otthon. 

Szerintem páran örömmel fogják hallani, hogy ez jobban bejön. 

Én nagyom szeretem. Nekem a pengetőmön is Gézengúz van, ilyenekkel játszom. 

Tényleg? Hú, ez durva. Megnézhetem? 

Persze. 

Király! Ez egyedi készítésű, vagy valahonnan beszerezted? 

Ezt nekünk gyártja egy cég. 

Ja, igen, látom, rajta van a logó. Ez nagyon jó! 
Ha már zenei pálya, nemrégen volt a Liza, a rókatündér című magyar film, és abban egy magyar énekes énekelte fel a japán zenéket is.
Ebből azt akartam kihozni, ha ilyen lenne, akkor magyar filmbe szereznél zenét? Vagyis egyszer játszottatok is egy magyar filmben. 

Igen, egyszer, a 9 és 1/2 randi című filmben. Az tök érdekes szitu volt, mert teljesen véletlenül kerültünk be a filmbe. 
Gáspár Kata játszott benne egy rajongó lányt, a film készítői pedig akartak egy kifejezetten fiatal rockzenekart. Körbenéztek, hogy mi is van a mainstream palettán, kik azok, akik ismertek, és arra jutottak, hogy olyanokat inkább nem szeretnének felkérni a filmbe. A véletlen úgy hozta, hogy Dórinak, a basszusgitárosunknak a fodrásza pont dolgozott a stábban, elcsípett egy ilyen beszélgetést, és megmutatott minket.
Behívtak egy beszélgetésre, még csak egy lemezünk volt, azt leadtuk, hogy ha gondolják, erről válogassanak. Ráböktek egy olyan dalra, ami nem is a leglájtosabb. Úgy voltunk vele, hogy mivel nem kell megjátszani magunkat, hanem azt kell csinálni, amit amúgyis csinálunk, miért ne? Ráadásul a mi rajongóink voltak a statiszták, mi hirdethettük meg, hogy jöjjenek el a felvételre közönségnek, ettől a mi részünk teljesen hiteles maradt a filmben. 
Biztos szereznék amúgy zenét filmhez, csak nem tudom, van-e bárkinek szüksége olyan zenére, amilyet én írok. 

Amúgy én nagyon szeretem a zenéteket. Van pár kedvencem, de nekem a „Mindenki”, ami nem egy mai szám, maradt meg a legjobban. Az a kedvenc még a mai napig is. (nevet) 

Ez sokak kedvence. 

Nekem az egy olyan szám volt, ami pár nehéz időszakon átlendített. Szóval ezért hálás is vagyok! 

Ez jó, ezt jó tudni. (nevet) 

Jó lenne, hogyha a ti zenétek is bekerülne olykor magyar filmekbe. Én szívesen hallgatnám. 

Az az igazság hogy ritka az, hogy pont ilyesmire van szükség. Tehát ez van annyira underground. De persze nem zárkóznék el előle ha pont a mi zenénknek lenne akkor és ott helye. 

És ha nem a te stílusodban kellene zenét szerezned, hanem - ugye, mint itt is - japán stílusban? 

Ha szerezni kell, az azért nagyon nehéz. Előadni szerintem sokkal könnyebb más műfajt, mint írni más műfajban. Mert ha nem olyat kell csinálnod, ami eredendően jön belőled, akkor gondolom óhatatlanul elkezdesz panelekből dolgozni, hogy ne legyél stílusidegen, és az hiteltelenné válhat. Nem tudom, lehet, hogy még nem vagyok ahhoz elég érett, hogy más műfajban is alkossak. 
Nem olyan régen kezdtem el lassabb, akusztikus témákat írni, de olyan nagyon mást nem hiszem, hogy tudnék jól csinálni. 

Hakeem az Empire-ben mondta Jamalnak, hogy „hallgasd meg, amit írtam” mert ő sem biztos abban mit csinált pontosan. 

Nem egyértelmű, igen. Mert amúgy sem baj, ha mielőtt bármit kihozol, van egy külső fül, aki végigmegy rajta, és megmondja, hogy ez jó, vagy épp valami nem stimmel. Ez sosem árt. Ha nagyon más műfajban kellene alkotni, abba lehet, hogy már beletörne a bicskám. 

És a Big Time Rush is más zenét játszott. Az a zene tetszett? 

Az már nekem nagyon pop, de az is korrektül meg volt csinálva. Azt nem mondom, hogy magamtól beraknám meghallgatni, de ezen a szinten már minden nagyon profin össze van rakva, szóval rossznak egyáltalán nem rossz. Még az én megítélésem szerint sem. Maximum nem tetszik. 

Meg olyan fülbemászóak. Például volt az számuk hogy „Love Me, Love Me”, nekem nem jönne be maga a szám, de annyira fülbemászó dallama van, hogy egyszerűen megmarad. 

Pont ez az, hogy a megfelelő emberekkel dolgoztak a dalokon, tehát nem bízták a véletlenre, hanem jó szakembereket választottak, akik tudnak olyan slágereket írni, mint ez. Ez egyébként tök fontos dolog. 

Az a sorozat nekem azért is jött be, mert olyan gyerekes lett azoktól a háttérzajoktól, de megvolt a maga bája. 

Persze, mintha rajzfilm lett volna, meg volt tűzdelve hangeffektekkel. Vicces sorozat volt tényleg. 

Meg hát ugye abban a te karaktered James volt, az első, aki sztár, és híres akart lenni, és akkor az vitte bele a többi fiút is így a dolgokba.
Amúgy elvileg fut még a sorozat, ti befejeztétek már a szinkront? 

Mi befejeztük a szinkront, nem tudom hol tart a sorozat külföldön, most hányadik évadnál, sajnos itthon úgy kaszálnak el néha sorozatokat, hogy mi nem is tudjuk meg, miért lett vége. Mondjuk a Bleach-et sem fejeztük be. Annak is sokkal több epizódja van, mint amennyit nálunk leadtak, igazából senki sem tudja arra a választ, hogy miért nem folytatjuk, hiszen tudtommal nagyon sikeres sorozat volt itthon. 

Erre talán én tudok válaszolni: azért mert megszűnt az Animax, ami sugározta. 

De senki más nem tartott rá igényt? Ez azért furcsa nekem, mert ha valamit ennyien néznek, akkor biztosan lecsapna rá valami más csatorna. 

Igen, a Viasat6 próbálkozik azzal, hogy animéket beszerezzen. Most a Dragon Ball Z ment le, és a Yu-Gi-Oh GX-t csináltatják. Ők ezeket a hosszabb fajta animéket próbálják. A Naruto-nak, amiben Gaara voltál, annak is csak az első szériája ment le, pedig utána következik a Naruto Shippuuden, aminek közel 400 része van. 

Fura dolgok ezek. Megmondom őszintén, nagyon kevés tévét nézek, inkább specifikusan rámegyek egy-egy sorozatra. Vagy előre nézek egy olyat, amiben én is dolgozom, vagy keresek olyat, ami érdekel. Néha ez találkozik, de nagyon kevés alkalommal kapcsolom csak úgy be a tévét, hogy körbekapcsolgassak, mert ha van is időm tévét nézni, akkor is mindig ott sorakoznak a sorozatok, amik várnak rám. Úgyhogy nem is tudtam, van-e Animax vagy sem, ezek szerint nincs. 

Meg, ha még zene, eszembe jutott hogy az MTV-n (Music Television) is nagyon sok szinkront csináltál, de itt inkább ezek az alámondásos dolgok mennek. Azok a sorozatok bejönnek? 

Ez érdekes, az MTV egyszer csinált is velem interjút, mikor nagyon futott a Jersey Shore. Addigra a zenekarommal bekerültünk az MTV látóterébe, és pont azt állították párhuzamba, hogy milyen érdekes hogy itt van ez a punk-rock énekes, meg ez a “latin” fiú, aki gyúrni- és diszkóba jár, semmi közös nincsen bennünk, de mégis valami miatt működik a karakter. Szóval ezek tök fura dolgok.
Megmondom őszintén, nem néztem utólag ezeket az MTV-s sorozatokat, úgy általában a reality nagyon nem az én műfajom, akár magyarról, akár külföldiről legyen szó. 

Értem, én is csak nagyjából tudom, hogy mik mentek az MTV-n, de a Jersey Shore-ra kifejezetten emlékszem, meg pár másikra. 

Tini mamik meg még sokféle futott. Az elején volt a Scarred, aztán azok az extrém sportos balesetek... elég sok ilyen dolog volt, igen. 

És ezekre még mindig szívesen behívnak? Mert a te hangod beleillik ebbe a környezetbe. 

Mindig előkerülnek ilyen sorozatok. Nem is tudom, hogy most éppen mi az, ami aktuálisan fut, az MTV-n. Volt egy ilyen tengerparton játszódó, ahol megjelennek az ex-barátok, barátnők… Az MTV-s volt? Azt hiszem, azt csináltam utoljára, nem is annyira régen. 

Igen, az az Ex on the Beach volt, arra emlékszem én is.
És itt lazábbra lehet venni a figurát? Mert ugye nem kell pont szájra beszélni, meg odafigyelni annyira. 

Igen, a hangalámondás az nyilván technikailag is más. Érdekes, még amikor a Jersey Shore-t készítettük, azt hiszem, Renácz Zoli mondta nekem, hogy az ő figurája eléggé agresszív, csúnyán beszélt, és amíg ő megcsinálja hetente azt a másfél órát, azalatt kiadja magából a felgyülemlett feszültséget. Kikáromkodja magát, elküld mindenkit az anyjába, és nyugodtan, mosolyogva jön ki. 

Mit üzennél a szinkronrajongóknak, és mi a véleményed az ISzDb-vel kapcsolatban? 

Egyrészt nagyon értékelem az ISzDb-t, mint oldalt és törekvést. Én nem egyszer nézek rá az ISzDb-re, hogyha valami hirtelen nem jut eszembe, vagy valamit meg akarok keresni, mert kíváncsi vagyok, hogy ki csinálta XY-t egy filmben. Hatalmas segítség az adatbázis. Néha kíváncsiságból átnézem a saját adatlapomat is, hogy mik kerülnek fel, és néha meglepődöm, hogy sok mindenre nem emlékszem. Így itt rátalálok érdekes régi filmekre, amik újdonságként hatnak.
Úgyhogy nagyon-nagyon szeretem az ISzDb-t, és nagyon köszönjük, így a szakma nevében is, hogy létezik az oldal.
Másrészt meg azt üzenem a szinkronrajongóknak, hogy vannak ám itt nyitott fülek, van, aki bírja a kritikát, és szívesen is vesszük, főleg hogyha építő. Jó volna ezeknek eljutnia akár a csatornák, akár a szakma felé, mégiscsak a közönségnek dolgozunk, és nem magunknak.
Mi, akik a szinkron szakmában dolgozunk, most alakítunk szakszervezetet, és célunk, hogy javítsunk a munkánk színvonalán. Idén 80 éves a magyar szinkron, és sajnos már nem minden esetben olyan, mint régen, tennünk kell azért, hogy újra nívós legyen. Persze ez sok mindentől függ, de igyekezni fogunk, hogy minél jobban integráljuk a nézői visszajelzéseket. Nekem ez külön szívügyem. Kíváncsiak vagyunk mindenre, hogy mit gondolnak rólunk és mit gondolnak a munkánkról. 

Köszönöm a beszélgetést! 

Én köszönöm!