Interjú Dolmány Attilával (4. rész)

Dolmány Attila színművésszel készített interjút Facebookon Galgóczi Adrián, az Egyesület a Magyar Szinkronért (EMSz) és az ISzDb-szerkesztőség tagja.

Az interjú utolsó részében a szinkron mai helyzetéről lesz szó. 

Ön hogyan látja a szinkron mai helyzetét? 

Hát ha eddig puszilgattuk – ellenben őszintén és igazul, semmi kertelés nem volt - a szakma hátsóját, jöhet a fekete leves... Rossznak látom.Sajnos ma már nem kifizetődő ebben a rohanó, gyáripai versenyhelyzetben mindig odaillő, hozzáértő embert hívni. Valós probléma a húsz-harminc évvel ezelőtti ár, illetve azok, akik fillérekért vállalnak munkát, csak hogy a család boldog, ő pedig büszke lehessen. Nem beszélve a feltörekvőkről, akik eljutnak, ki tudja hogyan, helyzetekbe, és igét akarnak osztani, és az oda nem figyelő gyártásvezetők, a használhatatlan fordítók, a nem létező lektorok, stb.; a mellékes hamis dumák, valakit miért nem hívnak... Nem beszélve arról, hogy valóban az igazán helyén lévő szakmabeliek lassan éhen halnak!... A Valakinek a Valakije vagyok projekt szerintem egy önző baromság! Ez nem jó! Vannak csak azok a helyzetek, és csak azok, amikor muszáj visszatérni az alapokhoz és a régi hagyományokat követni, különben elveszítjük az igazi értékeinket! És tiszteletem minden igazi, és őszinte kollégámnak, aki napra-nap ott van a mikrofon előtt, és még hisz a szinkron varázsában! 

Ezek szerint nem egyszerű a mai körülmények között dolgozni. 

Nem. Itt már olyan aláígérések vannak, amivel lassan nemhogy versenyezni, de elfogadni sem lehet. Most nem térnék ki a határidőkre, amit törvény ír elő... Beszélhetnénk politikáról, szakmai morálról, tisztességről vagy hozzáértésről, de minek?! Aki olcsóbb, az dolgozik! Már régen nem a minőség számít! De végre elindult valami Galambos Petiék vezetésével. Talán egy új remény... 

Milyen változásoknak kellene végbe menniük ahhoz, hogy újra a régi szinkronokhoz hasonló színvonalú munkák készülhessenek? 

Nagyobb odafigyelés, több tolerancia, sokkal több szakmai hozzáértés, kevesebb anyagi háború és „spúrkodás”, és egy kis fék. Sok a felesleges csatorna, sok a felesleges, szint alatti munka. Ahogy fentebb írtam: lassítani kéne, nem ezerrel rohanva harácsolni. Minőséget kéne újra teremteni, nem mennyiséget. Amúgy is túltermelés van minden szinten. Nézzünk csak be egy plázába. Hány féle tejfölt lehet egy pulton kapni??? Az egésznek semmi értelme! Mert mit is viszünk magunkkal a sírunkba? A testünket. Minden más vagy itt marad, vagy elvész ebek harmincadjára. Csináljunk jót, jól! És húzzuk ki a rossz fogakat... 

Mi a véleménye a szinkront ért kritikákról, vádakról, miszerint a magyar változat inkább rontja az eredeti mű értéket, mintsem hozzátenne? 

Ezt a kritikát még nem hallottam, meg sem akarom hallani, és nem is fogom hallani! A magyar szinkron többnyire hozzátesz, kiemel, jó fordításokkal és hangokkal felemel, erősít minden filmet. Szerencsés ország és nép vagyunk, hogy dallamos, beszédes a nyelvünk. Ezért tudunk maradandót alkotni pusztán a jól sikerült torkokkal is. 

Tehát az Ön által felvázolt körülmények ellenére kijelenthetjük, hogy ma is készülnek minőségi, kiváló szinkronok? 

Igen, hiszem, hogy a felhígulás ellenére még van, aki hisz a minőségben, és meg is teszi a kellő lépéseket, hogy olyanok dolgozhassanak ebben a műfajban, akik érdemesek rá. 

Hisz abban, hogy a szinkronnak van és lesz létjogosultsága, és a közönség mindig igényelni fogja a magyar szinkronos alkotásokat? 

Igen! Mi a nézőket szolgáljuk! Ha azt is mondjuk, tanuljunk nyelveket, rendben van. De teremtsük meg a lehetőségét. Nem hiszem, hogy egy feliratos film fog ezen segíteni, pláne Erzsike néninek a szomszédban.Szeretem a feliratos filmeket, nem tagadom, ha kell, elmegyek árufeltöltőnek is, hogy megéljek, és megnézzem így, de mégis azt hiszem, ebben az országban történelme van a szinkronnak!
Elvárom a saját 24 évem után, hogy legalább akkora tiszteletet kapjon a magyar szinkron, a magyar színházi szakma és az abban dolgozók, mint egy Opera-bál, egy MegaSztár, egy Való Világ, vagy bármi, de ha nem, akkor egy Tesco gazdaságos tejföl! :)
Becsüljük meg végre újra, amink van! A nyelvünket, a kultúránkat, az örökségeinket! Ennél fontosabb dolgokat nem hagyhatunk az utódainkra, ezekre lehetnénk, lehetünk büszkék...