Hogyan került kapcsolatban Alain Delonnal?
Pécsett voltam, és Vas Jancsi szinkronrendező - már meghalt szegénykém - a nyári szünetben fölhívott, hogy "gyere ki egy meghallgatásra a Pannóniába." Ők közben már dolgoztak egy másik kollégával a Roccón (Rocco és fivérei – a szerk.), de valamiért leváltották, és így lettem én Delon. Érdekes volt, amikor először megláttam. Valahogy tudtam, hogy én is úgy csinálnám, úgy mondanám, úgy reagálnék, ahogy ő. Belső hasonlóságot éreztem, és nem is volt nehéz őt szinkronizálni. Tudtam, hogy mit fog csinálni. Egy furcsa pacák volt. Amikor gengszter volt, akkor is neki drukkolt az egész ország.
Akkoriban még másképpen ment a szinkronizálás. Nem úgy mint ma, hogy behívnak reggel 8-kor és estére kész a film. Akkor a Roccóval több, mint két hetet dolgoztunk, hogy legyen belőle valami. Jó is lett.
Mi a véleménye arról, hogy több Alain Delon-filmet is újraszinkronizáltak?
Egy csomó Delon-filmet, amiben én szinkronizáltam, most újraszinkronizáltak, nem tudom miért. Most már meg sem nézem őket ha megy a tévében, mert annyira féltékeny vagyok.
Szörnyű érzés más hangján hallani, mert emlékszem rá. Tudom, hogy mit csinálok, ki csinálja, kivel csinálom, és egyszer csak meghallok egy más hangot. Mondom a családnak: "Gyerekek, ez én vagyok! Gyerünk, üljünk a tévé elé!" Odaülünk. Nem én vagyok. Ez egy szörnyű érzés. Úgy érzem, hogy megcsaltak engem.
Miért készültek ezek az új szinkronok?
Ki tudja?! Kitől kérdezze meg az ember? Szerencsére sok régi is megmaradt. Például a Rocco egy világsiker volt annak idején. Delon akkor jött be először az országba, akkor ismertük meg. Sztankayék isteni szinkronhangok voltak. Remek hangok voltak benne, nagyon jó volt a szinkron.
Nagyon jó véleménnyel van Alain Delonról. Kiket szeret, szeretett még szinkronizálni?
Delon egy kitűnő, világhírű színész. Nem véletlenül. Egy olyan jó színészt is, mint amilyen Michael Caine, élvezet csinálni, mert tanulok is belőle. Látom, hogy "A fene egye meg, nekem nem jutott volna eszembe, hogy így mondjam, vagy így csináljam." Lehet belőle tanulni. Roy Scheidert is nagyon szeretem. Nagyon sokszor szinkronizáltam. Aztán ott van még Laurence Olivier, Kirk Douglas... Szóval rengetegen vannak.
Önnek mely szerepek maradtak emlékezetesek?
Mondjuk a Spartacus. Ott Laurence Olivier voltam. Az összes Delon-film. Sorolhatnám a címeket. Volt kettő, amit nem én csináltam. Az egyiknek az volt a címe, hogy Kalandorok . Egy hajón kincset keresnek. A másik a Fekete Tulipán volt, ahol kettő szerepet játszott. Lukács Sanyi volt talán a hangja. Azt a kettőt sajnáltam. Más rendező csinálta, másra osztotta. Azért arra büszke vagyok, hogy akik nézik a régi szinkronnal, azt mondják: "Zsiga, a Delon csak Te lehettél!".
Milyen volt régen a szakmában dolgozni, és mi a véleménye a mai szinkronizálásról?
Régen egyetlenegy stúdió volt, a Pannónia Filmstúdió. Nagyon jó munkamódszer, munkatempó volt. Nagyon jó rendezők voltak. Nagyon jó hangmérnökök. Nagyon jó asszisztensek. Nagyon jó kiszolgáló személyzet. Akkoriban két gép volt. Minden egyes tekercset be kellett fűzni. Úgyhogy az egy kicsit meghosszabbította az időt. Voltak, akik úgy csinálták, hogy még le sem tudtam ülni, már ment a következő. Akkor még 280 tekercs volt a legtöbb. Én azt hittem belehalok! 280 tekercs reggeltől. Rengeteg. Ha aznap megcsináltunk 30 tekercset, már büszkék voltunk.
Akkoriban még éjjel is dolgoztunk! Színház után 22.15-re diszponáltak, és hajnalig ment a munka. Rengeteg jó film volt. Mostanában kezdek kicsit belefáradni. Mégis csak 50 évet töltöttem a pályán, és a szemem is tönkrement, mert munka közben kevés a fény, és egy kis tévét kell nézni.
Fontolgatja a visszavonulást?
Nagyon gondolkodom ezen. Nem csak a szinkront, hanem a színházat is abbahagynám. Van olyan próba, hogy két mondatom van, és ott vagyok reggeltől 2-ig. Ez a fárasztó. Az idő, ami elmegy potyára. Amikor Cyranót játszottam, felmehettem a színpadra, egyszer csak fél 11 lett, és vége volt. De amikor ülni kell, és várom, hogy mikor kerül arra az egy mondatomra sor, abba beleőrülök. Most a szinkronban is így van. Voltam pár filmben kisebb szerepekben. Kivittek reggel 6-kor, és 2-kor még nem került rám a sor, de már be voltam ragasztva. Szakáll, bajusz, minden. Sütött a nap, folyt a víz rólam, és még mindig nem kerültem sorra. Aztán szóltak, hogy elmarad, majd holnap. Türelmetlen vagyok, megöregedtem. Most kapok Aranydiplomát. Az a diplomázás 50. évfordulója. Szép időszak volt. A 4 pécsi év gyönyörű volt. Mindig emlegetem az igazgató és a főrendező, Katona Ferenc és Lendvay Ferenc nevét. Lendvay Ildikó apja a Feri bácsi. Feri úr. Csodás szerepeket adtak nekem Ferdinándtól Rómeón keresztül D’Artagnan-on át. Raszkolnyikov, Bob herceg. A leggyönyörűbb 4 év volt!
Az az igazság, hogy bármennyire is fárasztó, ezt nem lehet abbahagyni! Megértem azokat, akiknek más a foglalkozásuk. Mondjuk vasesztergályos, és 60 év után elmennek nyugdíjba. Megszűnik a munkatempójuk, ez az élet rendje. Aztán következnek a bajok. Az, hogy ki hogyan bírja, és hogy mennyit, más kérdés.
Én elmúltam 72 éves, nekem már a színház is fárasztó. Most már nyugodtabban kéne élni. De ha itthon maradok, és nincs se szinkronom, se próbám, halálra unom magam. Amikor a próbára bemegyek, káromkodni szoktam, hogy „a francba, a túrónak kell itt lenni!". Ha meg nem próbálok, akkor "Mit csináljak?". (nevet)
Milyen gyakran szinkronizál?
Hála Istennek van még munkám! Nem felejtenek el. Sokan azt hiszik milyen jól keresünk ezzel! Ugyanakkor az az igazság, hogy a mai gázsik sokszor a benzinpénzre sem elegendők. Ma egy főszerep körülbelül 180 tekercs, ami egy nap alatt lemegy. Meg kell csinálni, és mindenütt aláíratnak velünk papírokat, hogy lemondunk minden jogról, nehogy ismétlés néven megint jogdíjat kelljen fizetni. Ez is egy furcsa dolog, mert annak idején 16 tekercs volt a kötelező. Ha az alatt volt, akkor csak fél gázsit kaptunk, és tele tudtam belőle tankolni a kocsit. Mostanában meg…Ezért megy most a harc, de reménytelen bérharcot folytat a szakszervezet. Engem már nem nagyon érint, mert én már 80 tekercs esetén is elgondolkozom, hogy elvállaljam-e a munkát. Nehéz, mert sem a lábam, sem a szemem nem bírja. Hanggal még bírnám, azzal nincs baj. Amit meg kell csinálni, azt meg kell csinálni. Az nem elég, hogy csak felmondom, mert a nézők látják a TV-ben.
Mindenki azt hiszi, hogy a szinkron nagyon könnyű műfaj. Csak azt hiszik! Odaállítanám őket: "Tessék szíves lenni bejönni reggel 8 órára. Csak 40 oldalt kell elmondani, de nem akárhogy!" Ha jól tud olvasni, az egy dolog. Blattolni is tudni kell. Az megint egy külön képesség. Ránézek. Nem olvasom el előtte, hanem mondom. Ha még el is olvasnám! Vannak kollégák, aki aláhúzgálják, de azzal nagyon megy az idő.
Milyen a mai körülmények között szinkronizálni?
Nagyon fárasztó. Elhiszem, hogy a stúdióvezetők arra mennek, hogy minél gyorsabban meglegyen a munka, hogy ne kelljen sok terembért fizetni, de ezt nem lehet bírni. A minőség rovására megy.
Régen csak a Pannónia volt, most minden alagsorban van egy szinkronstúdió. Van 30 vagy 40. Van ahova be sem férünk, mert egy mikrofon van, és hatan vagyunk mellette körkörösen. Lökdössük egymást, hogy odaférjünk, és mondjuk, hogy "várjál én beszélek."
Hallgasd meg a mostani szinkronokat! Pláne a piff-puffokat, ahol csak hörögnek, lőnek.Jó filmet nem is nagyon látni. Pedig azokat élvezet csinálni. De itt, ahol kést dobálnak meg nindzsák harcolnak…
Jó döntés volt, hogy nem a filmet választotta, hanem a szinkront?
A filmezés nem nagyon érdekelt. Fényképezkedni se nagyon szeretek. "Jó most csinálj így. Most oda essél!" Miért oda essek? A Roccóban például van az a nagy verekedés Milánó utcáin. Ott volt 8 kamera. Ahova estek, ott vették. Utána összevágták. Nem úgy volt, hogy "Itt a krétajel. Oda tessék beesni." Nem is bánom, hogy a szinkronizálást választottam. (nevet)
Van a szakmában olyan, akivel különösen szeret együtt dolgozni?
Most már odáig fejlődött ez a szinkrontudomány, hogy tulajdonképpen mindenkivel könnyű dolgozni. Van például olyan, akivel soha nem találkoztam. Az egyik legjobb barátommal, Garas Dezsővel, az életben nem találkoztam szinkronban. Színpadon sem. Eltelt 50 év. Egy osztályba jártunk a főiskolán és semmi. Nagyon sokan jól szinkronizálnak. Nem kell hozzá olyan sok dolog. Mostanában sokat hallom azt a kifejezést, hogy szinkronszínész. Ilyen nincs. Valaki vagy színész, vagy nem. Ha jó színész, akkor szinkronizálhat is. Hogy lehet külön szinkronszínészetet tanulni? Vagy van ritmusérzéked, vagy nincs. Ritmusérzék kell. Mádi Szabó Gábor kollégám, sajnos már meghalt, nagyon jó színész volt; háttal fordult, és úgy szinkronizált. Levetítették egyszer a tekercset. Megnézte, megfordult. Onnan meg a vetítőgép pislákolt. Letette a papírt és fejből mondta. Ezt nem lehet megtanulni. Ehhez külön tehetség kell. Ha nem Sinkovits csinálja a Hupikék törpikéket , semmit nem ér az egész!
Rajzfilmekben is szokott szinkronizálni?
Nem. Én csak emberi hangon tudok megszólalni. Szörnyű hallgatni a rajzfilmeket. Azért nem tud rendesen beszélni az a figura, mert rajzolva van? Ezért kell felvenni valami más, hamis hangot?! Ha csak nem annyira hülye a figura. Például a Shrekben aránylag emberi hangon beszélnek, és milyen sikere van! Óriási sikere van a gyerekek között.
Zárásként szeretnénk megköszönni zseniális alakításait a Hét mesterlövészben, a Spartacusban, az Ilyenek voltunkban és az Istenek a fejükre estek című filmben.
Tényleg, a Steve McQueen! Őt ki is hagytam a felsorolásból! Az Ilyenek voltunk az egyetemről szól, a forradalmi ifjúságról. Redfordra emlékszem. Az Istenek a fejükre estek is nagyon jó. Nemrég ment a 3. része a tévében. A kicsi busmanom alig beszélt. Nagyon jól elbeszélgettük az időt. Örültem a találkozásnak!
Mi köszönjük a lehetőséget!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése