Interjú egy vámpírral

Persze, ha a realitás talaján szeretnénk maradni, akkor el kell árulnunk, hogy valójában a hazai mozikban múlt héten bemutatott Hétköznapi vámpírok – eredeti címén: What we do in the shadows -  című film egyik főszereplőjének magyar hangjával, Joó Gáborral beszélgettünk.

A filmben a vámpírokat hétköznapi élethelyzetekbe hozzák, ezzel kiforgatva a világukat, mindezt dokumentarista megvalósítással tálalva. Mennyire nyerte el a tetszésed a film stílusa, és hogyan értékeled az alkotást?

Sok szempontból egyedi alkotásról van szó, nem emlékszem, hogy láttam volna hasonló vámpíros filmet, ami ennyiféle műfajt ötvöz. A történet szerint egy filmes stáb segítségével bepillantást nyerhetünk négy wellingtoni vámpír mindennapjaiba. Teljesen átlagos élethelyzetek és szituációk sora következik, viszont épp attól lesz érdekes, hogy ezek a különböző korból származó vámpírok, hogy boldogulnak mai, modern világunkban. Kilétüket titkolják, ez egészen addig sikerül is, amíg egy balul elsült vacsorameghívás után, új taggal nem bővül a csapat. A vámpírlétről kevés ismerettel rendelkező fiatal vérszívó ráadásul behozza a társaságba egy élő barátját, megszegve ezzel és még egy sor tevékenységével az addigi szabályokat. A film görbe tükröt tart a vámpíros filmeknek, beleszőve az összes klisét. Egyfajta összefoglalása az összes vámpíros filmben megtalálható elemeknek. Maguk a szereplők is egy-egy régebbi alkotás megtestesítői. Mindegyikük egy külön kis világ, külön élettörténettel. Vladislav egy perverz, orgiákban hancúrozó macsó, Deacon egy hányaveti léhűtő, Petyr pedig olyan öreg, hogy csak nagyon ritkán mozdul ki a koporsójából. Viago, - akit a magyar változatban én szólaltatok meg - egy jószándékú, kissé piperkőc ficsúr, aki azon fáradozik, hogy összetartsa ezt a társaságot.

Részletesebben kifejtve, milyennek látod a karaktered?

Ő egy nagyon kedves, mosolygós, szeretnivaló figura. Romantikus, álmodozó, gondoskodik a csapat legidősebb tagjáról, a 8000 éves Petyrről, próbál rendet tartani a házban és rendezni az esetleges konfliktusokat. Ő még az áldozataival is igyekszik kedvesen bánni, hogy megszépítse az utolsó óráikat, ha már úgyis meg kell halniuk. Egy kellemes zene, egy kis vörösbor és persze újságpapír a kanapé köré, nehogy túlságosan összevérezze a szobát, amikor megharapja az éppen aktuális áldozatát.

Volt kedvenc karaktered, akit szívesebben csináltál volna?

Mindegyik karakter más miatt jó és érdekes, ráadásul a színészek remekül hozzák a sajátjukat, de hozzám Viago áll a legközelebb. Természetesen én abból a figurából igyekszem kihozni a legtöbbet, amit a rendező rám oszt.

Az előzetesekről úgy hírlik, hogy rohamtempóban készülnek el, ezért különböznek a magyar hangok az előzetesben és a filmben. Viszont a Hétköznapi vámpírok trailerében téged hallhattunk. Ez minek köszönhető?

Nem tudom pontosan megmondani, ez hogy működik, de volt már olyan, hogy én csináltam az előzetesben, a filmben más, sőt, az előzetest más csinálta, de a filmben én lettem; szerencsére azért sokszor van az, mint ebben az esetben is, hogy ugyanúgy én mondtam fel mind a kettőt. Igaz, az előzetes 2 héttel a film felvétele előtt készült. Akkor még nem tudtuk pontosan, hogy mennyire kell érzékeltetni azt, hogy kilóg a vámpírfoga.

Hogyan készült el magyarul a "vámpírbeszéd", és mennyire sikerült megbírkózni az akcentussal?

Vannak olyan akcentusok, amiket a magyarban sajnos nem lehet érzékeltetni, viszont azon elgondolkodtunk, hogy csináljak-e neki ”fogat”, ugyanis az eredetinél hallani a beszédében, hogy ugye kilóg a szemfoga, ezért úgy döntöttünk, én is csinálni fogom. Mielőtt a felvételre mentem, többféle dologgal próbálkoztam. Először a felső ínyemhez betettem egy papírdarabot, de az nagyon lefogta a hangzókat, aztán vettem a boltban egy vámpírfogat, de az meg úgy hatott, mintha folyamatosan ennék, annyira tele volt tőle a szám. Aztán eszembe jutott, hogy esténként egy úgynevezett harapásemelővel alszom, ami egy vékonyrétegű műanyag fogvédő, hogy ne csikorgassam a fogaimat. Aztán, ahogy azt betettem és a felső fogsoromat kicsit előrébb toltam, az alsót hátrébb, végülis így megszületett az a hatás, ami hűen visszaadta az eredetit. Az összes jelenetet így mondtam fel.

Ez is azon filmek közé tartozik, amiket külön vettetek fel?

Az utóbbi időben szinte csak egyedül dolgozom és, hogy őszinte legyek, azt szeretem a legjobban, mert gyorsan és koncentráltan lehet haladni, de természetesen alkalmazkodom az éppen aktuális stáb igényeihez, szokásaihoz, kéréseihez. Itt mindenkit külön vettek fel, ez az utómunkát eléggé megkönnyíti, mert mindegyik szereplő külön sávra kerül, ezáltal nem lógnak össze a dialógok.

A filmben több emlékezetes pillanat van (nálam a rendőrös részek ütöttek nagyot).
Vannak kedvenc jeleneteid a filmből, vagy a felvételekhez köthető vicces szituációk?

Maguk a jelenetek természetesen viccesek voltak, amik akkor ott megmosolyogtattak, - ezeket nem is lőném le előre - de mivel nem volt egyszerű film, mindannyian arra koncentráltunk, hogy hiteles magyar változat szülessen. Én voltam aznap az utolsó szereplő és este 8 óra után álltunk neki az anyagomnak, szóval bőven az éjszakába nyúlt a munka, emiatt volt egy kis vámpíros érzésem, de ez csak utólag tűnik humorosnak.

Volt lehetőséged magyarul megtekinteni a filmet?

Igen, a baráti társaságommal elmentünk megnézni a moziban. Természetesen én is kíváncsi voltam a végeredményre, a többiek munkájára. Az egész stábnak kihívás volt, hiszen a film kisebb epizódokból áll össze, amit úgy kell elképzelni, hogy a szereplők valamikor képen kívülről narrálnak, de van, hogy egy székben ülve emlékeznek vissza és bizony néha annyira felpörögnek az események, hogy 15 dolog történik egyszerre és 15-en beszélnek egymás szavába vágva. Emiatt nem lehetett könnyű Szojka Lászlónak, aki a magyar szöveget írta, de úgy gondolom, hogy minden poén úgy hangzik el, ahogy az eredetiben. Nem volt könnyű helyzetben Masoll Ildikó gyártásvezető, aki végül úgy összerakta a forgatási napot, hogy 1 nap alatt fel tudtuk venni az egészet. Egész napos koncentrált figyelemmel ült kint az üvegfal túloldalán Horváth Zoltán hangmérnök és Vági Tibor szinkronrendező, aki folyamatosan instruált minket, hogy kihozza belőlünk a legjobbat. Aztán Szemerédi Gabriella volt az, aki szájravágta az összes létező dialógot. Nekem is kihívás volt és hálás vagyok, hogy a részese lehettem.

Mit gondolsz arról, hogy az internet korában ennyire késleltetve érkezik meg hozzánk egy elismert film? Szerinted sikerült felkelteni a nézők érdeklődését, megérte moziban is bemutatni?

Én örülök, hogy felkerült a mozik repertoárjába, mert mindenképp egy olyan filmről van szó, amire érdemes odafigyelni. Hogy mikor érkezik meg hazánkba egy alkotás, sajnos nem tudom pontosan. Volt olyan sorozatom, amit szerdánként vettünk fel és vasárnap már adásba került, de olyan is, amit már tavaly megcsináltunk, de csak idén nyártól kezdik el sugározni, külföldön viszont akkor kezdik el az újabb évadot. A túl sokáig várással vigyázni kell, mert az internetre hamar felkerül és ott pillanatok alatt elterjed. Az utóbbi napokban egyre több cikk lát napvilágot a filmmel kapcsolatban és azt gondolom, ezek felkelthetik az emberek érdeklődését. A vámpírokat övező mítoszok mindig izgatták az emberek fantáziáját, ezért remek téma, és ahogy ebben a filmben megjelenik a sok jellem - és ezáltal rengeteg helyzetkomikum - végig érdekes és vicces tud lenni. Még akkor is, ha az épp fekete humor. Én mindenkinek csak ajánlani tudom.