EMSz: Ön volt az első választás a színészre?
Három színészben gondolkoztak, és Laci (Aprics László, szinkronrendező – a szerk.) szerette volna, ha én csinálom, így végül én lettem.
Sorozatjunkie: Milyen James Spadert szinkronizálni?
Elég nehéz pontosan szinkronizálni, mert kimondottan jó színészről van szó. Kiszámíthatatlan a ritmusa és a játéka, rengeteg váltás van benne. Elkezd egy mondatot, félbehagyja, majd folytatja. De ez a jó egyébként.
Sorozatjunkie: Egy jó színészt könnyebb szinkronizálni?
Nem könnyebb. James Spader karaktere eléggé sokszínű. Egy ilyet mindig izgalmasabb szinkronizálni. Nehezebb is, de ugyanakkor élvezetesebb is, mert az ember kicsit azt érzi, hogy talán ő is hozzátesz valamit a dologhoz.
EMSz: Ha James Spader később szerepelne egy mozifilmben, vagy egy másik sorozatban, örülne, ha Ön maradna a hangja?
Örülnék. Nagyon megkedveltem a színészt.
EMSz: Szoktak változatni a magyar szövegen?
Ritkán változtatunk a szövegen, az általában jó. Csak ha rövidebb egy mondat, vagy ha látszik a színész száján, hogy még hiányzik valami, mert kevesebb szöveg van írva, akkor még toldunk hozzá.
EMSz: Vannak erre bevált módszerei?
Van egy próba, amikor megnézzük a tekercset, és utána kezdjük el felvenni. Ilyenkor magamnak szoktam jelölgetni mi az, amit hosszabban kell mondani, hol tart a színész szünetet, ami az én papíromon nincs bejelölve. Nem minden megszólalásnál teszem ezt, csak amikor szükséges. Például a hosszabb tekercseknél. Ezekből az apró jelekből tudom, hogyan kell beszélnem.
EMSz: Nem zavaró, hogy közben a fülesben hallani az eredeti hangot?
Nem. Kifejezetten jó, mert a technika is fejlődött, a filmeknek és a sorozatoknak a ritmusa is felgyorsult. Sokszor, miközben az ember olvas, nem mindig van ideje felnézni a képre, hogy mikor beszélnek, ezért nagyon nagy mankó, hogy hallom a fülemben az eredeti hangot. Ha esetleg pont nem látom a képernyőn, akkor is tudom, hogy mikor szólal meg.
EMSz: Sorozatokat szinkronizálni hosszabb ideig tart. Nem fásul bele a munkába?
Lacival nagyon jó a munkakapcsolatunk, a Feketelista is jó sorozat. Három hónapja szinkronizáljuk. (Az interjú 2014 júniusában készült. – a szerk.) Ez még nem olyan hosszú idő, hogy az ember belefáradjon a munkába. Eddig kellemes. Nagyon hosszú sorozatban még nem voltam, ami évekig tartott volna.
EMSz: Hány tekercset szokott szinkronizálni egy alkalommal?
100-150. Attól függ, hogy mennyit beszélek benne. Általában egy héten egyszer csinálom. Most két részt vettünk fel. Ez 2,5 óra volt. És most csak azokat a jeleneteket vettük fel, amiben én voltam. Volt, hogy hármat vagy négyet vettünk egyszerre. Az 5 óra volt. Akkor tartottunk szünetet. Mindenki elfárad. Van még egy csomó másik párbeszéd is, a tömeget is meg kell csinálni, rengeteg utómunka van vele.
EMSz: Volt olyan alkalom, hogy visszahívták pótfelvételre?
Volt, persze. Olyan is volt, hogy valamit elfelejtettünk felvenni, egyszerűen kimaradt egy tekercs. Ez előfordul, hiszen emberek vagyunk és hibázhatunk.
Sorozatjunkie: Nem emészti fel az energiáit a munka?
Dehogynem. Folyamatos a koncentráció. Nekem már attól megfájdul a fejem, ha 20 percig nézem a telefonom. Laci és Imi (Erdélyi Imre, hangmérnök – a szerk.) meg órákon keresztül itt ülnek kint, néznek egy monitort. Nyilván az is fárasztó, mert figyelni kell közben. Nekünk is kimerítő az, hogy folyamatosan olvasni és nézni kell a képet. Pont ezért jó, ha ilyen kellemes körülmények között tudok dolgozni. Mindenki segít a másiknak. Rengetegszer volt, hogy egy nehéz mondatot az ember végre ki tudott mondani. A munkatársaim is segítenek azzal, hogyha vissza kell menni, akkor azt a mondatot megtartjuk, hogy ne kelljen még egyszer azzal szenvedni.
Ezt úgy hívjuk, hogy „beváltani egy mondat után”. Minél hosszabb szöveget kell elmondani az embernek, annál nagyobb az esélye annak, hogy hibázik. Ha az eleje jó, nem kell elölről kezdeni az egészet, hanem akkor azt megtartjuk, és onnan vesszük a másik felét. Ez nagy segítség.
EMSz: Hogyan kommunikálnak egymással a felvételek alatt?
Lacinak van egy mikrofonja, amivel tud velem kommunikálni, de én csak akkor hallom őt, amikor megnyom egy gombot, egyébként nem hallok semmit a vezérlőből, hangmérnöki szobából.
EMSz: Egyedül vagy párban szeret dolgozni?
Én egyedül szeretek dolgozni, de ezt embere válogatja. Nincs bennem az a görcs, hogy már hatodszorra rontom el, és a szerencsétlen másik ott áll mellettem. Neki egy mondata van a tekercsben, nekem húsz, és miattam vesszük nem tudom hányadszorra újra.
EMSz: Ebben a sorozatban az volt a gyakoribb, hogy egyedül beszélt?
Nem. Általában ketten vagyunk: Pálmai Anna és én. Annával nagyon kellemes kettesben dolgozni, de a legutóbbi alkalommal, és most sem volt alkalmunk együtt dolgozni, így egyedül maradtam.
EMSz: Van olyan, akivel szívesen dolgozna együtt sorozatban?
Bárkivel szívesen dolgozom együtt.
EMSz: A tévében is megnézi a Feketelistát?
Amikor tudom, akkor nézem. Ha előadásom van aznap este, megnézem másnap az ismétlést. Komolyan élvezem, és nem azért, mert én szinkronizálok benne, hanem, mert nagyon jópofa sorozat.
Sorozatjunkie: Van értelme úgy sorozatot nézni, ha felvétel közben látja miről fog szólni?
Van, mert én csak azokat a jeleneteket látom, amelyekben az én szereplőm jelen van. Az összes többi jelenetben, ami mondjuk a sorozat negyede vagy a fele, ahol én nem vagyok, azt nem ismerem. Arról nem is beszélve, hogy több részt veszünk fel egyszerre. Most is két részt vettünk, amiben ugrabugráltunk, tehát még csak nem is időrendi sorrendet követtünk.
Sorozatjunkie: Akkor a rendezőnek körbe kell írnia, hogy miről van szó.
Igen, azt nagyon át szoktuk beszélni, hogy miről van szó. Szerencsére Imi és Laci is annyira profi, hogy fél pillantásból megértjük egymást.
EMSz: Nehéz átszellemülni a karakterhez, így, hogy ugrálás van a sorozatban?
Nem, mert ha az ember elkezd kicsit mellé menni, akkor szólnak. Nem könnyű, de ez a dolgunk.
Sorozatjunkie: Más sorozatokat is néz a tévében?
Hogyha tehetem, akkor követem őket, mert vannak jó sorozatok, de nem vagyok sorozatfüggő. Nem azért, mert nem szeretem őket, hanem azért, mert nekem este előadásaim vannak, tehát hiába nézem meg például a 3. részt, valószínűleg a 4., 5. részt már nem fogom látni.
EMSz: Van olyan stílusú film, amit jobban szeret?
Inkább az emberléptékű dolgokat szeretem. A Feketelistában jó a történet, jó színészek vannak benne. Például James Spader, aki izgalmasan játszik. Ez nekem is egy éltetősebb munka, mint mondjuk egy kevésbé színvonalas akciófilmben üvöltözni fél órán keresztül. Nekem mindig izgalmasabb, amikor emberek beszélnek egymással.
EMSz: Tehát a film vagy sorozat műfaja befolyásolja abban, hogy elvállalja a szerepet?
Nyilván az ember nagyobb örömmel csinál olyan sorozatot, vagy olyan filmet, ami színvonalas. Az nagyobb kihívás, és nagyobb öröm, mint egy rossz filmet szinkronizálni, de az is munka, el kell végezni.
EMSz: Sokan tömegezéssel kezdték a szakmát. Ön is hasonlóan csöppent bele a szinkron világába? Emlékszik arra melyik volt az első szerepe?
Arról fogalmam sincs, hogy melyik volt az első szerepem, de ilyen szempontból szerencsések voltunk a főiskolai társaimmal. Forgattuk az Angyalbőrben című sorozatot, és utána mindenkinek le kellett szinkronizálnia saját magát. Hiába vettünk végig hasznos hangot, nem mindig volt jól érthető vagy hallható. Javarészt az egész sorozatot újra kellett szinkronizálnunk. Így viszonylag elég hamar találkoztunk szinkronrendezőkkel, lévén saját magunkat kellett szinkronizálni, ezért nekem a tömegezés kimaradt.
Sorozatjunkie: Az Angyalbőrben c. sorozatban sok olyan színész volt, aki ma is rendszeresen szinkronizál.
Igen. Faragó Andris, Kálid Artúr, Görög Laci, Rajkai Zoli, nagyon sokan voltak.
EMSz: Milyen kapcsolata van a rendezőkkel? Van, akivel nem szívesen dolgozott?
Összeütközéseim, vagy bármilyen vitás helyzetem nem volt senkivel. Nagyjából ugyanúgy alakulnak a dolgok itt is, mint két ember között más munkahelyi kapcsolatban, vagy egy barátságban. Vagy kialakul egyfajta kölcsönös szimpátia, vagy nem.
Ha dolgozol valakivel, rövid időn belül kiderül, hogy megértitek-e egymást, kedvelitek-e egymást, Ő elégedett-e veled, te megvagy-e elégedve vele. Konfrontálódás azért sem nagyon fordul elő, mert ha valakinek, aki engem hív, nem tetszem, vagy nem vagyok rokonszenves, akkor többet nem fog hívni.
Nagyon sok szinkronrendező van, aki nem hív. Nyilván egy részük azért, mert nem ismer, vagy azért, mert neki is megvannak az emberei, akikkel dolgozik. Nyilván ezek között van olyan is, aki hívott, de én nem emlékszem rá, vagy nem tetszettem neki, és többet nem hívott. Szerencsére van pár ember, akivel kellemesen dolgozom együtt. Ez nem azt jelenti, hogy itt bárki rosszul végezné a munkáját. Ez a szakmai teljesítőképességen felül ugyanúgy működik, mint egy emberi kapcsolatnál. Valakivel megértem magam, valakivel nem.
Sorozatjunkie: Visszajelzéseket szokott kapni?
Engem a munkában a szinkronrendezők véleménye jobban érdekel. Például én annyira megbízom a Laciban, hogyha ő azt mondja, hogy jó, akkor én abban nem kételkedem. Majdnem 20 éve ismerjük egymást, és nem ez az első közös munkánk.
EMSz: Van kilátásban újabb szerep az Ön számára?
Nem tudok róla. Mielőtt elkezdtük a Feketelistát, előtte egy héttel, vagy 10 nappal tudtam meg, hogy ez lesz.
EMSz: Melyik volt a legrövidebb határidő, amikor hívták szinkronizálni?
Egy-két nap. Ilyenkor az ember vagy ráér vagy nem. Általában olyankor nem ér rá valaki, amikor megbetegszik, vagy betesznek neki egy próbát a színházban. Akkor szokott az lenni, hogy az utolsó pillanatban kell dönteni, hogy ki legyen helyette.
Sorozatjunkie: Gyakran vannak tévés szerepek, felkérések? Leggyakrabban a Gálvölgyi Show-ban volt.
Igen, a Gálvölgyi Show-ban voltam, de az megszűnt. A Munkaügyekben volt egy kis szerepem, a Hacktionben is forgattam pár napot. Volt még a Tűzvonalban, csak az is megszűnt.
Sorozatjunkie: Tehát inkább a színházi szerepek.
Elsősorban a színház, és amellett még ami jön.
EMSz: A szinkrontanfolyamot végzett kollégákkal lehet úgy dolgozni, mint azokkal, akik színházból jöttek?
Ezt nem lehet kategorikusan elválasztani. A szinkronizálás a színészetnek egy megnyilvánulása. Egy színész játszik a színpadon; ha úgy adódik játszik tévéfilmben, mozifilmben; verset mond a rádióban, vagy mesét olvas a rádióban, vagy rádiójátékokban játszik; és ugye itt van a szinkronizálás is. Ez egy összetett dolog, valaki ebben jó, valaki abban jó. Vannak például a futók. Valaki a rövidtávfutásban jeleskedik, valaki a hosszútávfutásban. Van olyan színész, aki fantasztikus a színpadon, és a szinkronban nem feltétlenül; és van olyan, aki jól szinkronizál, és nem annyira jó színpadon. Nincs összefüggés azzal, hogy valaki milyen iskolát végzett.
Sorozatjunkie: A szinkron jó a készségek fejlesztésére?
Igen, jó. Az ember ritmusérzékét és a koncentrációs képességeit fejleszti jelentősen.
EMSz: Örök vitaforrás, hogy szinkronizálják a sorozatokat, a filmeket.
Most már vannak olyan lehetőségek, hogy tudod nézni szinkronnal, tudod nézni felirattal, vagy tudod nézni szinkronnal és felirattal is egyszerre. Nyilván egy jó szinkron hozzátesz a végeredményhez.
EMSz: A végén még szeretném megkérdezni egy másik sorozatról, amelyik az egyik kedvencem. A Páran párban (Coupling) című sorozatról mi a véleménye?
Nagyon szerettem azt a sorozatot, remek színészek voltak benne. Jó munka volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése