A felvételek után Németh Napsugárral, az SDI Media Hungary stúdió- és produkciós vezetőjével beszélgetett.
Hogyan alakult ki a mostani csapat?
2007-ben nyitott meg az SDI Magyarországon, nagyon sokan más stúdióktól jöttek hozzánk, tapasztalt szakemberekkel dolgozunk.
Nálunk rendez Aprics László (Feketelista, Bates Motel – Psycho a kezdetektől, Éghasadás); Csere Ágnes (Defiance – Az ellenállás városa); Dezsőffy Rajz Katalin (Vikingek, Igazgyöngy); Dobay Brigitta (Testvérek); Faragó József (Emberi tényező, Yu-Gi-Oh GX); Juhász Anna (Állati praktikák, Peren kívül); Kiss Lajos (Ravenswood, az elátkozott város); Marton Bernadett (Sörvájvör); Nikodém Gerda (Texas királyai); Orosz Ildikó (Helyszínelők, Carrie naplója); Somló Andrea(Amerikai Horror Story, Candleford-i kisasszonyok); Szalay Éva (Allen Gregory).
Velük kialakult az a rendszer, hogy megbeszéljük előre, mikor mennyit tudnak vállalni. Van olyan rendező, aki öt napot forgat nálunk, és ezzel nekünk szenteli a teljes idejét. Van, aki csak a hét egyik felét tölti velünk, és a másik felét egy másik stúdióban. Nem tiltjuk el a rendezőinket más stúdióktól. Ők szabadúszók, nem alkalmazottak, egész nyugodtan dolgozhatnak, ahol szeretnének.
Amikor van megfelelő munkamennyiségünk, szerencsére a legtöbben minket választanak. Ők is annak örülnek, ha van egy állandó, biztos helyük. Mi is annak örülünk, ha ez a stabil hely mi vagyunk.
Milyen szempontok alapján választjátok ki, hogy melyik stáb dolgozzon egy adott sorozaton?
Amikor befut egy sorozat, több dolog is befolyásolja, hogy melyik rendezőhöz kerül. Első körben próbálunk olyat találni, akinek a stílusához a leginkább passzol. A Feketelistáról például lehetett tudni, hogy imádni fogja a stáb, a hangmérnök és a rendező is, és olyan szereposztást lehet készíteni, ami egyfajta jutalomjáték. Jó karakterek vannak benne, nem teljesen egysíkúak.
Próbálunk úgy lavírozni minden megrendelésnél, hogy az beleférjen a rendezők idejébe. Amikor egy rendező tele van, mert az állandó sorozataiból több is visszatér, akkor ő sajnos nem jöhet szóba, egy másikat keresünk. A FeketelistánálAprics László volt az első választás, tudtuk, hogy neki ez megfelelne, és az idejébe is belefért.
Előfordult, hogy a rendezők visszautasítottak egy-egy munkát?
Nem jellemző, hogy valaki bármire is nemet mondana. Inkább olyan történhet, hogy ha már sokáig csináltak egyféle munkát, például rajzfilmet, akkor már nagyon ki vannak éhezve egy élőszereplős filmre.
Nálunk rendez Aprics László (Feketelista, Bates Motel – Psycho a kezdetektől, Éghasadás); Csere Ágnes (Defiance – Az ellenállás városa); Dezsőffy Rajz Katalin (Vikingek, Igazgyöngy); Dobay Brigitta (Testvérek); Faragó József (Emberi tényező, Yu-Gi-Oh GX); Juhász Anna (Állati praktikák, Peren kívül); Kiss Lajos (Ravenswood, az elátkozott város); Marton Bernadett (Sörvájvör); Nikodém Gerda (Texas királyai); Orosz Ildikó (Helyszínelők, Carrie naplója); Somló Andrea(Amerikai Horror Story, Candleford-i kisasszonyok); Szalay Éva (Allen Gregory).
Velük kialakult az a rendszer, hogy megbeszéljük előre, mikor mennyit tudnak vállalni. Van olyan rendező, aki öt napot forgat nálunk, és ezzel nekünk szenteli a teljes idejét. Van, aki csak a hét egyik felét tölti velünk, és a másik felét egy másik stúdióban. Nem tiltjuk el a rendezőinket más stúdióktól. Ők szabadúszók, nem alkalmazottak, egész nyugodtan dolgozhatnak, ahol szeretnének.
Amikor van megfelelő munkamennyiségünk, szerencsére a legtöbben minket választanak. Ők is annak örülnek, ha van egy állandó, biztos helyük. Mi is annak örülünk, ha ez a stabil hely mi vagyunk.
Milyen szempontok alapján választjátok ki, hogy melyik stáb dolgozzon egy adott sorozaton?
Amikor befut egy sorozat, több dolog is befolyásolja, hogy melyik rendezőhöz kerül. Első körben próbálunk olyat találni, akinek a stílusához a leginkább passzol. A Feketelistáról például lehetett tudni, hogy imádni fogja a stáb, a hangmérnök és a rendező is, és olyan szereposztást lehet készíteni, ami egyfajta jutalomjáték. Jó karakterek vannak benne, nem teljesen egysíkúak.
Próbálunk úgy lavírozni minden megrendelésnél, hogy az beleférjen a rendezők idejébe. Amikor egy rendező tele van, mert az állandó sorozataiból több is visszatér, akkor ő sajnos nem jöhet szóba, egy másikat keresünk. A FeketelistánálAprics László volt az első választás, tudtuk, hogy neki ez megfelelne, és az idejébe is belefért.
Előfordult, hogy a rendezők visszautasítottak egy-egy munkát?
Nem jellemző, hogy valaki bármire is nemet mondana. Inkább olyan történhet, hogy ha már sokáig csináltak egyféle munkát, például rajzfilmet, akkor már nagyon ki vannak éhezve egy élőszereplős filmre.
Tehát például egy thrillert vagy egy horrort ugyanúgy megcsinálnak, mint bármilyen más műfajú sorozatot vagy filmet?
Nincs ilyen szempontból kizáró ok, és az a legjobb, hogy ha a különböző típusú munkák egyensúlyban vannak.
Tehát ha forgatnak mondjuk két napot egy krimiből, a másik két napon pedig egy könnyedebb vígjátékot vesznek, akkor ez sokkal jobban kiegyensúlyozódik, mintha mindig komor típust készítenének.
A Bates Motel - Psycho a kezdetektől című sorozatot például nagyon-nagyon szerették. Abból a színészek és a stáb is kifejezetten várta az újabb felvételi adagokat, a fordító, Varga Fruzsina is imádta. Az is olyan típusú munka volt, amit jó csinálni, ami karakterközpontú.
Szerencsére mindig nagyon jó sorozatokra csapnak le a Viasatnál, különösen mostanában. Annyira erős lett a kínálatuk, hogy én minden egyes alkalommal, amikor kapok egy új megrendelést, megpróbálom kitalálni, hogy mi lesz, és nagyon örülök, amikor olyan jön be, amit magánemberként is nézek, és szeretek. Ilyen volt például a Feketelista és az Emberi tényező.
A Viasat6-on látható Dexter című sorozatot egy másik stúdió kezdte el szinkronizálni, és később került át az SDI-hez. A színészek számára okoz problémát a stúdióváltás?
A Dexterből mi az utolsó három évadot készítettük. Az, hogy más stúdióhoz kerül egy sorozat, olyan stúdió esetében, akivel szívesen dolgoznak a színészek egyáltalán nem probléma. Felhívja a gyártásvezető, elmagyarázza, hogy átkerült hozzánk, és ugyanúgy jönnek. Nem volt még példa arra, hogy ne tudtunk volna megtartani egy színészt olyan sorozatban, amit átvettünk. Ha mégis változtatni kellett, annak az volt az oka, hogy elköltözött, tehát fizikailag nem tudott részt venni a munkában, vagy sajnos elhunyt.
Azt figyeltem meg, hogy a színészek és a stábtagok is közvetlenek, nyugodtak, nem stresszelnek. Mindig ilyen jó a hangulat?
Ez az alaphangulat. Az a stresszes, amikor valami kiesik a megszokott kerékvágásból, és felborul az egész nap: például valaki megbetegszik, rossz napja van, magánéleti problémája van, de ezeket megpróbálják oldottan kezelni. Attól is szokott néha fokozódni a nyomás, ha rosszul indul a reggel. Mondjuk, ha az első ember elkésik, és ezt a hátrányt le kell dolgozni. Amikor minden flottul megy, mindenki akkor jön, amikor ténylegesen ki van írva, akkor ez a nyugodt hangulat a jellemző.
Egész nap forgatnak. Reggel 8-tól sokszor este 8-ig. Ezt tényleg csak úgy lehet kibírni a színészeknek és a stábtagoknak is, hogy ha közben folyamatosan hülyéskednek egymással, viccelődnek és keresik azt a hangulatot, ami lehetővé teszi, hogy estig túléljék. Rosszkedvvel kibírni egy teljes napot szinte képtelenség. Mindenhol megvan az a színészgárda, aki szívesen dolgozik együtt, és örül, hogy látják egymást. Vagy, esetleg amikor régóta nem dolgozott egy rendező valakivel, de most volt egy neki való szerep, mindketten boldogok, hogy ismét van lehetőségük a közös munkára. Egy átlagos nap ilyen laza, oldott hangulatú.
Szerencsések, hogy olyan munkát végezhetnek, amit szeretnek.
Igen, és a legtöbb ember azért csinálja, mert a szenvedélyének tekinti ezt a szakmát. Ezt tényleg csak így lehet. A rendezőink többsége nem úgy jön be, hogy még egy napot le kell dolgozni, hanem bejönnek egy nyugodt hangulatú munkahelyre, és olyan munkát csinálnak, amit szeretnek. Ez kárpótolja őket azért, hogy szellemileg nagyon fárasztó az állandó koncentrálás. Aki nem ismeri a körülményeket, azt gondolhatja, hogy ez mennyire egyszerű munka, de valójában kimerítő feladat. A rendező nem hátradől és élvezi a filmet, hanem ki van hegyezve a füle arra, hogy meghallja a hibát, mit kéne rövidebben, hosszabban, más hangsúllyal mondani. Ez egész napos odafigyelést igényel, nem annyira könnyű, mint amennyire kívülről látszik.
Kívülről sem tűnik könnyű feladatnak, nagyon kell ügyelni a szövegre, a hangsúlyra, satöbbi.
Igen, és ha a színészek módosítanak egy kicsit a szövegen, az néha teljesen jól passzol a karakterhez, a szituációhoz, de a rendezőnek azt is figyelembe kell vennie, hogy a módosítást a következő karakter szövege ugyanúgy kövesse. Tehát ha valaki megváltoztat egy kérdést arról, hogy „Mi lesz vacsorára?”, arra, hogy „Ettél-e már?”, nem ugyanazt a választ kell adni a másik szereplőnek, mint amit eredetileg leírtak neki. Minden ilyen apróságra oda kell figyelni, és ezért is iktattunk be egy plusz szűrőt valamennyi szinkronos megrendelésünk esetében. Mielőtt kiküldjük a megrendelőnek a kész magyar változatot, tartunk egy belső ellenőrzést. Végignézzük egyben a lekevert anyagot és ekkor feltűnnek olyan dolgok is, ami esetleg elsikkadt a felvétel alatt, amin még tudunk javítani.
Tehát ha forgatnak mondjuk két napot egy krimiből, a másik két napon pedig egy könnyedebb vígjátékot vesznek, akkor ez sokkal jobban kiegyensúlyozódik, mintha mindig komor típust készítenének.
A Bates Motel - Psycho a kezdetektől című sorozatot például nagyon-nagyon szerették. Abból a színészek és a stáb is kifejezetten várta az újabb felvételi adagokat, a fordító, Varga Fruzsina is imádta. Az is olyan típusú munka volt, amit jó csinálni, ami karakterközpontú.
Szerencsére mindig nagyon jó sorozatokra csapnak le a Viasatnál, különösen mostanában. Annyira erős lett a kínálatuk, hogy én minden egyes alkalommal, amikor kapok egy új megrendelést, megpróbálom kitalálni, hogy mi lesz, és nagyon örülök, amikor olyan jön be, amit magánemberként is nézek, és szeretek. Ilyen volt például a Feketelista és az Emberi tényező.
A Viasat6-on látható Dexter című sorozatot egy másik stúdió kezdte el szinkronizálni, és később került át az SDI-hez. A színészek számára okoz problémát a stúdióváltás?
A Dexterből mi az utolsó három évadot készítettük. Az, hogy más stúdióhoz kerül egy sorozat, olyan stúdió esetében, akivel szívesen dolgoznak a színészek egyáltalán nem probléma. Felhívja a gyártásvezető, elmagyarázza, hogy átkerült hozzánk, és ugyanúgy jönnek. Nem volt még példa arra, hogy ne tudtunk volna megtartani egy színészt olyan sorozatban, amit átvettünk. Ha mégis változtatni kellett, annak az volt az oka, hogy elköltözött, tehát fizikailag nem tudott részt venni a munkában, vagy sajnos elhunyt.
Azt figyeltem meg, hogy a színészek és a stábtagok is közvetlenek, nyugodtak, nem stresszelnek. Mindig ilyen jó a hangulat?
Ez az alaphangulat. Az a stresszes, amikor valami kiesik a megszokott kerékvágásból, és felborul az egész nap: például valaki megbetegszik, rossz napja van, magánéleti problémája van, de ezeket megpróbálják oldottan kezelni. Attól is szokott néha fokozódni a nyomás, ha rosszul indul a reggel. Mondjuk, ha az első ember elkésik, és ezt a hátrányt le kell dolgozni. Amikor minden flottul megy, mindenki akkor jön, amikor ténylegesen ki van írva, akkor ez a nyugodt hangulat a jellemző.
Egész nap forgatnak. Reggel 8-tól sokszor este 8-ig. Ezt tényleg csak úgy lehet kibírni a színészeknek és a stábtagoknak is, hogy ha közben folyamatosan hülyéskednek egymással, viccelődnek és keresik azt a hangulatot, ami lehetővé teszi, hogy estig túléljék. Rosszkedvvel kibírni egy teljes napot szinte képtelenség. Mindenhol megvan az a színészgárda, aki szívesen dolgozik együtt, és örül, hogy látják egymást. Vagy, esetleg amikor régóta nem dolgozott egy rendező valakivel, de most volt egy neki való szerep, mindketten boldogok, hogy ismét van lehetőségük a közös munkára. Egy átlagos nap ilyen laza, oldott hangulatú.
Szerencsések, hogy olyan munkát végezhetnek, amit szeretnek.
Igen, és a legtöbb ember azért csinálja, mert a szenvedélyének tekinti ezt a szakmát. Ezt tényleg csak így lehet. A rendezőink többsége nem úgy jön be, hogy még egy napot le kell dolgozni, hanem bejönnek egy nyugodt hangulatú munkahelyre, és olyan munkát csinálnak, amit szeretnek. Ez kárpótolja őket azért, hogy szellemileg nagyon fárasztó az állandó koncentrálás. Aki nem ismeri a körülményeket, azt gondolhatja, hogy ez mennyire egyszerű munka, de valójában kimerítő feladat. A rendező nem hátradől és élvezi a filmet, hanem ki van hegyezve a füle arra, hogy meghallja a hibát, mit kéne rövidebben, hosszabban, más hangsúllyal mondani. Ez egész napos odafigyelést igényel, nem annyira könnyű, mint amennyire kívülről látszik.
Kívülről sem tűnik könnyű feladatnak, nagyon kell ügyelni a szövegre, a hangsúlyra, satöbbi.
Igen, és ha a színészek módosítanak egy kicsit a szövegen, az néha teljesen jól passzol a karakterhez, a szituációhoz, de a rendezőnek azt is figyelembe kell vennie, hogy a módosítást a következő karakter szövege ugyanúgy kövesse. Tehát ha valaki megváltoztat egy kérdést arról, hogy „Mi lesz vacsorára?”, arra, hogy „Ettél-e már?”, nem ugyanazt a választ kell adni a másik szereplőnek, mint amit eredetileg leírtak neki. Minden ilyen apróságra oda kell figyelni, és ezért is iktattunk be egy plusz szűrőt valamennyi szinkronos megrendelésünk esetében. Mielőtt kiküldjük a megrendelőnek a kész magyar változatot, tartunk egy belső ellenőrzést. Végignézzük egyben a lekevert anyagot és ekkor feltűnnek olyan dolgok is, ami esetleg elsikkadt a felvétel alatt, amin még tudunk javítani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése