Interjú Breyer Zoltánnal

Nagyszerű szinkronhang volt, akit senkinek nem kell bemutatnunk.
Szinte minden magyar változatban hallhattátok a hangját, és a nevéhez rengeteg emlékezetes alakítás köthető.
Breyer Zoltánnal Kovács Patrik készített interjút 2007-ben az ISzDb számára.
Fogadjátok sok szeretettel!

Breyer Zoltán hangja szinte naponta felcsendül otthonainkban. Mióta szinkronizálsz?

13 éves korom óta.

Végül színészi pályádat is alapvetően ez a munkaterület határozta meg. Gondolom, szerettél volna színházban is játszani. Jelentkeztél a színművészetire?

Jelentkeztem, de nem vettek fel. Ezúton üzenem minden felvételiztetőmnek, hogy igazuk volt. Akkor még nagyon zöld voltam és egyáltalán nem voltam érett a főiskolára. Így előbb a Nemzeti Színház Stúdiójában tanultam Bodnár Sándornál, majd szereztem egy diplomát a Budapesti Tanítóképző Főiskolán. Azért nem szakadtam el a színháztól sem, hiszen eleinte a Honvéd Művészegyüttes színtársulatában, majd a Karinthy Színházban, a Harlekin Színházban játszottam, ma pedig a József Attila Színházban játszom.

Két stúdiómunkád között nem vágysz arra, hogy a színpadon is hasonló volumenű feladatokkal lássanak el, mint a szinkronban?

Dehogynem. De az eltelt évek alatt nem alakult ki az a kapcsolatrendszer, ami ahhoz kell, hogy ismerjenek a színházaknál. Így ugyanúgy végig kell járni a szamárlétrát, mint bárhol máshol. Akit nem ismernek meg a főiskolán, annak nincs más választása. Aztán vagy összejön, vagy nem.

A nézők viszont megismertek, hiszen nap, mint nap hallják a hangot, ami kedvenc szereplőiket szólaltatja meg. Bizonyára neked is van olyan munkád, amire szívesen emlékszel vissza.

Igen, van. Nagyon szerettem a Cool túrában lévő figurát. Később őt a Mag című filmben is szinkronizáltam. De szerettem az 1492-t is (1492: A Paradicsom meghódítása – a szerk.), és a Dennis, a komiszt is.

Sokszor előfordul, hogy fiatal srácok szerepeit kapod, például a Cool túrában, az Amerikai pitében, vagy a Dragon Ball című rajzfilmsorozatban. Lehet azt mondani, hogy időtálló a hangod?

Azt hiszem, igen. Bár az utóbbi időben a 16-18 éves figurákhoz nem annyira. Már mélyült kicsit a hangom, és így 40 fölött már inkább csak 20-25-től fölfelé vagyok használható.

A Dragon Ball kapcsán: van-e különbség színészi szempontból egy animációs, illetve egy élőszereplős film szinkronizálása között?

Mindenképpen. Animációs filmeknél először is kell "keresni” egy hangot, ami élőszereplős filmeknél nem probléma. Viszont rajzfilmnél gyakran torokpróbáló feladat, az animációs filmeknél olyan grimaszokat, artikulációkat kell „lekövetni”, amit nem csinál élő ember.

Téged személyesen is érint a nagyváradi Zone Stúdió és a budapesti szinkrontársadalom közti újkeletű viszály. A szerkesztőség állásfoglalás nélküli pártatlansággal kérdezi, Te hogy értékeled az erdélyi lehetőséget?

Ott kezdeném, hogy a színész dolga az, hogy ha elhívják dolgozni valahova, akkor elmegy és megcsinálja a munkát. Nekem még azt tanították, hogy munkát nem utasítok vissza. Ez az egyik. A másik, hogy azért nagy az ellenérzés a váradi stúdióval kapcsolatban, mert azt mondták, innen viszi ki a munkát. Ez nem igaz, miután a Zone saját csatornájának filmjeit csinálja a saját stúdiójában. Ráadásul várhatóan hamarosan Pesten lesz ez a stúdió. Harmadrészt pedig én a magam részéről értékelem azt az erőfeszítést, amit azért tesznek, hogy jobb minőséget tudjanak csinálni, és ezért egyre több színészt visznek Váradra dolgozni. Arról nem is szólva, és ez is egy fontos szempont, hogy az elmúlt időben nagyon felhígult a szakma. Eddig csak a „tömegben” dolgozott sok olyan ember, akinek nagyon kevés köze volt a pályához. Ma már egyre többen csinálnak közülük szerepeket, ezzel persze csökkentve mások munkalehetőségeit. (Tévedés ne essék, a tehetséges és pályára való fiataloktól nem sajnálom a munkát, hiszen mindenki volt kezdő, de ma sokan, amikor munka nélkül maradnak, inkább szinkronizálni mennek, mert ez könnyebb, mint a gyárban robotolni.) Ezzel például én is kevesebbet tudtam keresni tavaly, mint előtte. Márpedig a bank nem vár a pénzére. Sem az APEH. Sok gyártás azért dolgozik inkább a „kívülről jött” műkörmössel, postással, vasutassal, mert az olcsóbb. Más pedig azért kerüli a színházi színészeket, mert a színházi embereket egyeztetni kell előadással, próbával. Így tehát az ember keres más munkát, amiből pótolja a kiesett bevételt. Ez valamiért nem váltott ki akkora negatív visszhangot a stúdiók némelyikéből.

Mi azért reméljük, hogy a helyzet előbb-utóbb megoldódik. Szinkronban, vagy színházban hol találkozhatunk legközelebb veled?

Majdnem mindegyikben. Színházban van havonta 5-6 előadásom, a szinkronban pedig majdnem minden nap ott vagyok.

Sok sikert kívánunk Neked a jövőben is, és köszönjük, hogy rendelkezésünkre álltál!

Nagyon szívesen!